Archive | Vietnam RSS feed for this section
May 6, 2010

Rizsföldek és bivalyok

Észak-Vietnam másik nagy turistalátványossága a Sapa nevű hegyi falu. A helyszínen kiderült, hogy valójában egy Szovátára kísértetiesen hasonlító üdülőtelep, de mivel amúgy is erre vezetett utunk Kína felé, nem bántuk meg, hogy eljöttünk. A falu alatti völgyben egy kisebbség kapálja a rizsföldeket, naná, hogy a hmongok. Már harmadik országban kerülgetjük őket, most végre közelről találkoztunk velük. Nehéz is lett volna elkerülni őket, fekete viseletben koslatnak mindenfelé, az alig tizenéves lánykák 4-5 nyelven (‘buy from me!’), elképesztően pimaszul, de magukon is röhögve és roppant hatékonysággal sóznak rád mindenféle népi rütyütyüt. A piacról hazafelé tartó asszonyokkal is hosszan sétáltunk együtt, írni-olvasni nem, angolul viszont folyékonyan beszéltek. Szükség is van a találékonyságra, a málészájúbb, ám többségi vietnamiak rendesen kihasználják őket.


Egy kétnapos kirándulás alatt, Indonézia után újra meg kellett állapítsuk, hogy az ember által átalakított táj kategóriában a rizsföldek néznek ki a legjobban. A falusiak itt is hatalmas munkával, nagy összefogással és precizitással gyúrják át a sziklás hegyet, évszázados tapasztalatok alapján irányítgatják és osztják be a folyóvizet, küzdenek a földcsuszamlásokkal, a sok vagy kevés esővel, és közben legfeljebb a bivalyokra számíthatnak.

May 1, 2010

A leszálló sárkány öble

Mikor itt voltunk, két szín uralkodott: a zöld és a szürke. Ahogy a hajóval haladtunk a majdnem háromezer sziget labirintusában, a ködben felsejlettek az újabb és újabb mészkő szigetek, végtelennek tűnő térben.


Ázsiai útunk során ez volt az első turistaprogram, amire befizettünk. A világ egyik csodáját, a Halong öblöt nem nagyon lehet egyénileg megnézni, útközben annak is nagyon örültünk, hogy nem egy nyomuló olcsóbb irodát választottuk, így nem egy óriási kínai turista csapat mellé tuszkoltak be bennünket. A Vega Travel dzsunkáján a két napos túrára 12 fős egész kellemes társaság gyűlt össze, köztük egy román házaspár, rendesen összerezzentek, amikor Chong Er elkezdte románul fikázni a látványt a hátuk mögött. A szörnyű buszút és a hanoi zsizsgés után jóleső volt a pihentető két nap: kajakozás, isteni étkek fogyasztása, pihenés és csend. És itt árulom el a nevem vietnami jelentését: Xa bờ – ‘a nyílt tengeren, a parttól messze’.

April 30, 2010

Hanoi

Az ázsiai buszozás megérne egy külön misét. Először Indonéziában szoktuk meg az állandó halálfélelmet, ahogy egy tömött busz padlógázzal tepert az éjszakában, centikre rántva el a kormányt a motorosoktól. Aztán igen magas szintű kiszolgálásban volt részünk Thaiföldön és Malajziában, hogy Laoszban aztán megint ne merjünk kinézni az ablakon, itt kizárólag korlát nélküli szerpentineken lehet utazni. De a Hanoiba tartó 25 órás rémálomra nem voltunk felkészülve. Az alvóbusz elsőre majdnem okének tűnt, aztán miután mindenki elfoglalta a helyét, még egy busznyi vietnamit zsúfoltak fel, a folyosóra meg mindenhová fektetve őket. Őket egyáltalán nem zavarta ez, és amikor nem engedtük egy fickónak, hogy szó nélkül kettőnk közé befeküdjön, akkor kiderült, hogy mi vagyunk a neveletlen bunkók. Megérkeztünk a pontosan nulla centiméteres intim szféra világába.

Vietnam valóban nagyon zsúfolt és pörgős hely. Hanoiban gyalog nem is lehet közlekedni: a járdára teljes szélességében kitelepülnek a boltok és műhelyek portékaikkal, a kajáldák a kis műanyag sámlival (ez lenne a kerthelyiség asztala és széke nálunk), és hát a motoroknak is parkolni kell valahol. Mert az úttestre meg nem lehet kilépni – száguldó mocikkal van tele, de teljesen tele, sehol nem láttunk még ennyit. A zebrán átmenni biztos halál, gondoltuk elsőre, aztán rájöttünk a technikára: határozottan ki kell lépni közéjük, és egyenletes tempóban átmenni, pár centire így el tudnak húzni előtted vagy mögötted (a videón látszik egy ilyen). De a tuti megoldás az – amihez tartják is magukat – ha három méternél nagyobb távolságot nem gyalogolsz.  

1975 áprilisában két jelentős történelmi esemény zajlott; én megszülettem, Saigonból meg elmenekültek az amerikaiak, s ezzel véget ért a háború. A Hanoit szépen fellobogózták az évfordulóra, minden tele volt a 75-4 táblákkal, szép tűzijátékot is kaptam, meg utcai dalárdát, végül becsúszott a május elsejei felvonulás is. Idén újítottak, a turisták kedvéért inkább bikinis táncosnők karneváloztak a katonai parádé helyett. Pedig, ha valakik ezen a bolygón, akkor a vietnamiak jól háborúznak, az elmúlt hetven évben legyőzték a japánokat, a franciákat, az amerikaikat, Pol Potot, meg egy kicsit Kínát is. No de itt is új szelek fújnak, és bár a kommunizmus még itt látszik a legjobban, ez mégis csak néhány vörös zászló meg műanyag Ho Si Minh szobor, rögtön a G.I. Joe játékfigurák mellett.