Tag Archives: étel
May 20, 2010

Zabálás

Kicsit lemaradtunk a kajabeszámolókkal, pedig ez volt utazásunk fő célja. Laoszban a legjobban a kiváló baguettenek örültünk, már végülis két hónapja nem ettünk kenyeret. De volt itt crêpe is, meg brioche, sőt pizza is. A helyiek kiváló hotpot-szerűségeket ettek, mi is velük tartottunk. De ettünk itt olyan zöldség(fa)levest is, amiben csak a centis padlizsánbogyókat ismertük fel.

Vietnamban igazán remekül főznek, jó élményeink voltak. Tekertünk saját tavaszi tekercset, felfedeztük a remek phót (ejtsd: fá), a nagykondéros húslevest, amibe kívánság szerint marhahús és friss tészta kerül tálalás előtt pát perccel, ettünk a különleges fekete csirkéből, ami kétségkívül a legjobb szárnyas volt, evör. Becsöppentünk egy falusi vacsorára is, mi csak az ürügy voltunk, átjöttek a szomszédok, mindenki hozott egy tál ételt magával, így lett tíz emberre harminc tányér étel. Még egy kacsa is kimúlt, az a véréből frissen készült puding volt a próbatétel a nyápic nyugatiaknak. Nagy riszpektünk lett, amikor Xa Bo kérés nélkül a kacsalábat is elmajszolta. Úgy nekividámodtak az estének, hogy a palack kőkemény rizsborból is lement vagy tíz kör. Kétcentes poharakban, nagy koccingatások és tósztok közepette. Szóval két deci bor után karaokés bulit terveztünk, egy óra múlva viszont már mind horkoltak. 

Kínai kaja. No erről nem fogok sokat beszélni – a lényeg, hogy meg kellett tanuljuk: a legkifinomultabb, legigényesebb, legváltozatosabb, legmeglepőbb és egyszerre legegyszerűbb gasztronómiák Kínában vannak. A vacsora pedig mindig hatalmas közös buli, ők vidáman zabálnak kocsmázás helyett is. És ahogy doktor Ho, a hegyi taoista orvosbácsi mondta: a boldogság a legjobb gyógyszer. 

Ki tart velünk hazatértünket megünnepelni egy jó pesti kínaiba?

March 17, 2010

Nasi-nasi

Mindenhol, de tényleg mindenhol állandóan esznek: főtt kaja, frissen facsart gyümölcslé, trópusi gyümölcsök, kókuszlé, sokféle rákszirom, fürjtojás, pörkölt mogyoró, sült banán – bárhol hozzájutsz, utcán, vonaton, hajón egyfolytában kezek lógatják az orrod alá. A főtt kaja általában nasi goreng, vagyis sült rizs zöldséggel, és csirkével, egyéb savanyúsággal, hozzá kevés csípős szósz, díszítésként elengedhetetlen egy tükörtojás és kenyér helyett rákszirom. Utazás közben banánlevélbe csomagolva veszed meg az állandóan körülötted zsongó árusok hadától (ezek kurjongatják a nasi-nasit). A banánlevélbe csomagolt főtt ételhez a csípős szószt kis zacskócskába teszik, jár hozzá plusz egy műanyag kanálka (kést egész Ázsiában nem használnak étkezéskor, minden készre van darabolva) és mindez 2000-3000 Rúpia (45-50 Ft, persze étteremben már drágább). A nasi gorengen kívül jellegzetes étel a gado-gado (mogyorószószos sült rizs zöldséggel illetve sült csirkével) továbbá a szokásos tengeri cuccokat sütik sokféleképpen, leginkább csípős ízesítéssel. Reggeli: helyieknek sült banán kókuszreszelékkel, mézzel és gyümölcstál, a szállásokon a turistáknak legtöbbször banana pancake, illetve eléggé rossz és rohadt drága kenyér rántottával. Valaki valamikor elhitette velük, hogy a külföldi csak ezt szereti reggelire, persze ők nem eszik meg. A legjobb dolog viszont az úton-útfélen kínált rengeteg frissen facsart gyümölcslé, zöldséglé: mangó, kiwi, banán, ananász, sárkánygyümölcs, dinnye, avokádó, eper, citrom, licsi, narancs stb. sokszor kókusztejjel megbolondítva (3 deci 60 Ft). Persze a  trópusi gyümölcsök íze sokkal jobb, mint amit itthon lehet venni és sokféle fajtája van. A legfinomabb gyümölcs, amit valaha ettünk a mangosteen volt: kívülről kerek alma formájú, padlizsánlila színű vastag héj borítja, belül fehér puha húsú gerezdek…nyamnyam.

March 6, 2010

Kopi luwak és lagzi

Ma csak egy kávét ittunk, de azt a cibetmacska már megette egyszer, mármint a kávészemeket a dzsungelben. A magokat aztán úgy szedik össze, ahogy az a tálcán itt látható. A gyomrában lévő enzimek szépen 80 dollárosra pácolnak egy csészényit, így válik a világ legdrágább kávéjává. Legalábbis Londonban, mi itt alig fizettünk többet érte, mint egy sima presszóért. Ami meg azért drága, mert Jáván csak a turisták isszák.

2010-03-06_17

Délután elugrottunk egy batikos hölgyhöz, aki rögvest elhívott valami rokona lagzijába. Hamar kiderült, a nyugati vendég komolyan emeli az est színvonalát, egyesek szerint szerencsét is hoz az ifjú párra. Már csak felöltözni kellett volna rendesen (hátizsákban nem cipeltünk ünneplőt), de egy Maliboro-féle batikolt ing segített. (Később is jól jött, amikor ki akartunk válni a brit turistahordák közül.) A lagzi állítólag a szerényebbek közé tartozott: énekesnő, több tonna virágdekoráció, sokszáz pompásan felöltözött vendég, akik keringenek a svédasztalok körül (itt szakadt ki belőlünk az első ázsiai “azt kóstold meg, ilyen jót még sose ettél”).  Nincs viszont piálás, lakodalmas szinti, tánc, verekedés. Az ifjú pár eközben több tonna smink alatt, négy órája állt a pódiumon, amíg mindenki gratulált és többször lefotóztatta magát velük.

Holnap lelépünk Yogyakartából, megmásszuk a Bromo nevű tűzhányót.