Rizsföldek és bivalyok
Észak-Vietnam másik nagy turistalátványossága a Sapa nevű hegyi falu. A helyszínen kiderült, hogy valójában egy Szovátára kísértetiesen hasonlító üdülőtelep, de mivel amúgy is erre vezetett utunk Kína felé, nem bántuk meg, hogy eljöttünk. A falu alatti völgyben egy kisebbség kapálja a rizsföldeket, naná, hogy a hmongok. Már harmadik országban kerülgetjük őket, most végre közelről találkoztunk velük. Nehéz is lett volna elkerülni őket, fekete viseletben koslatnak mindenfelé, az alig tizenéves lánykák 4-5 nyelven (‘buy from me!’), elképesztően pimaszul, de magukon is röhögve és roppant hatékonysággal sóznak rád mindenféle népi rütyütyüt. A piacról hazafelé tartó asszonyokkal is hosszan sétáltunk együtt, írni-olvasni nem, angolul viszont folyékonyan beszéltek. Szükség is van a találékonyságra, a málészájúbb, ám többségi vietnamiak rendesen kihasználják őket.
Egy kétnapos kirándulás alatt, Indonézia után újra meg kellett állapítsuk, hogy az ember által átalakított táj kategóriában a rizsföldek néznek ki a legjobban. A falusiak itt is hatalmas munkával, nagy összefogással és precizitással gyúrják át a sziklás hegyet, évszázados tapasztalatok alapján irányítgatják és osztják be a folyóvizet, küzdenek a földcsuszamlásokkal, a sok vagy kevés esővel, és közben legfeljebb a bivalyokra számíthatnak.

