Tag Archives: állatok
May 6, 2010

Rizsföldek és bivalyok

Észak-Vietnam másik nagy turistalátványossága a Sapa nevű hegyi falu. A helyszínen kiderült, hogy valójában egy Szovátára kísértetiesen hasonlító üdülőtelep, de mivel amúgy is erre vezetett utunk Kína felé, nem bántuk meg, hogy eljöttünk. A falu alatti völgyben egy kisebbség kapálja a rizsföldeket, naná, hogy a hmongok. Már harmadik országban kerülgetjük őket, most végre közelről találkoztunk velük. Nehéz is lett volna elkerülni őket, fekete viseletben koslatnak mindenfelé, az alig tizenéves lánykák 4-5 nyelven (‘buy from me!’), elképesztően pimaszul, de magukon is röhögve és roppant hatékonysággal sóznak rád mindenféle népi rütyütyüt. A piacról hazafelé tartó asszonyokkal is hosszan sétáltunk együtt, írni-olvasni nem, angolul viszont folyékonyan beszéltek. Szükség is van a találékonyságra, a málészájúbb, ám többségi vietnamiak rendesen kihasználják őket.


Egy kétnapos kirándulás alatt, Indonézia után újra meg kellett állapítsuk, hogy az ember által átalakított táj kategóriában a rizsföldek néznek ki a legjobban. A falusiak itt is hatalmas munkával, nagy összefogással és precizitással gyúrják át a sziklás hegyet, évszázados tapasztalatok alapján irányítgatják és osztják be a folyóvizet, küzdenek a földcsuszamlásokkal, a sok vagy kevés esővel, és közben legfeljebb a bivalyokra számíthatnak.

April 8, 2010

A dzsungel posztja

A dzsungel posztja

A Taman Negara nemzeti park a maláj félsziget közepén van, állítólag ez a világ legősibb (130 millió éves) trópusi őserdeje. Ennyit hagytak meg, máshol mindenütt kiirtották, helyettük pálmaültetvények vannak.  Az őserdő közepén van egy Kuala Tahan nevű kis falucska, itt szálltunk meg és egynapos túrákat tettünk a dzsungelben, szigorúan csak ösvényen haladva, nagyon könnyű eltévedni. Be lehetett volna fizetni többnapos túrákra, ahol egy vezetővel mélyebbre is bejutsz, de ezt csillagászati áron nyújtják (a leghosszabb kilenc napos túra 200 000 Ft). Mások élménybeszámolója után megtudtuk, hogy jól döntöttünk, mert útközben nincs ivóvíz, minden innivalót te magad kell cipelned, azt az adagot is, ami visszafelé kell és hát a terepszint eléggé változatos (napi túráink alatt ketten összesen 7-8 liter vizet fogyasztottunk, mert nagyon durva meleg van). Az erdő ugyanúgy néz ki beljebb is, legfeljebb néhány óriásfával több van. A dzsungelben több száz tigris meg elefánt van ugyan, de az a túravezető, aki minden nap járja az erdőt, kétszer látott életében tigrist. Annyira sűrű a bozót, hogy a pár méterre tőled lévő állatot sem veszed észre. Mi se láttunk nagyobbat, a sok bogarnál, gyíknál, póknál, szaladgáló mittudoménmicsodáknál, de a rengeteg láthatatlan állat hangos koncertje végig ott volt. A növények fantasztikusak, nagyméretű, csodálatos szobrászati alkotások, a föld is olyan mintha élne a sok kígyózó-tekeredő liántól, gyökérzettől. Nagyon békés minden, igazi meditatív, agytisztító napok voltak. Csak két dolog volt zavaró: ugye az esőerdőben minden nap esik, ilyenkor rengeteg apró pióca bújik elő, és azon kapod magad, hogy a zoknidból folyik a vér. A másik meg, hogy sötétedés előtt érdemes hazaérni, mert olyankor tengernyi szúnyog telepedik rád, és csúnya dolgokat lehet tőlük kapni. Az egyenlítőnél a sötétedés amúgy is drámai, este hatkor negyed óra alatt töksötét lesz. Visszafelé egy hosszú ladikon utaztunk a folyón, ami annyira sekély volt, hogy többször megfeneklettünk.

A képek:

A panoráma:

A videó:

A térkép:

April 1, 2010

Óvakodj a majmoktól!

Óvakodj a majmoktól!

Bármit ellopnak, fejedre ugorva ijesztgetnek, cibálják a hajad, összetörik és elkobozzák csillogó tárgyaidat, szétszaggatják zsebeidet valami eleség reményében, s ha más nincs, harapnak. Bali egyik sziklaparti templománál az a szokásuk, hogy lekapják a turisták fejéről a napszemüveget, s ha nem váltják ki banánnal, lehajítják a szirtől. Nincs olyan, hogy “kedves majom”, “nézd már, milyen cuki”, “de szeretik egymást”, “olyan jófejek”. A helyiek két módon viszonyulnak makákókhoz: vagy megdobálják őket kővel (leginkább az éttermesek, mikor a kis rohadékok lopni jönnek), vagy elkerülik őket. Vannak olyan országúti szakaszok, ahol nem állnak meg az autóval, mert különben… Jaj annak, akinek lerobban a járgánya. Ennek ellenére nekünk nagyon tetszettek és kifejezetten kedveltük őket, alig vártuk, hogy megnézhessük közelről is, de amikor az ubudi Monkey Forestben kicsit futni kellett előlük, el tudtam volna azt is képzelni, hogy az érzéseink változhatnak irántuk. A majombandák eléggé kemény világban élnek, ahogy ezt tudjuk a természetfilmekből is, és hát most már láttuk is, igen hasonlítunk rájuk….