Tag Archives: ünnepek
April 30, 2010

Hanoi

Az ázsiai buszozás megérne egy külön misét. Először Indonéziában szoktuk meg az állandó halálfélelmet, ahogy egy tömött busz padlógázzal tepert az éjszakában, centikre rántva el a kormányt a motorosoktól. Aztán igen magas szintű kiszolgálásban volt részünk Thaiföldön és Malajziában, hogy Laoszban aztán megint ne merjünk kinézni az ablakon, itt kizárólag korlát nélküli szerpentineken lehet utazni. De a Hanoiba tartó 25 órás rémálomra nem voltunk felkészülve. Az alvóbusz elsőre majdnem okének tűnt, aztán miután mindenki elfoglalta a helyét, még egy busznyi vietnamit zsúfoltak fel, a folyosóra meg mindenhová fektetve őket. Őket egyáltalán nem zavarta ez, és amikor nem engedtük egy fickónak, hogy szó nélkül kettőnk közé befeküdjön, akkor kiderült, hogy mi vagyunk a neveletlen bunkók. Megérkeztünk a pontosan nulla centiméteres intim szféra világába.

Vietnam valóban nagyon zsúfolt és pörgős hely. Hanoiban gyalog nem is lehet közlekedni: a járdára teljes szélességében kitelepülnek a boltok és műhelyek portékaikkal, a kajáldák a kis műanyag sámlival (ez lenne a kerthelyiség asztala és széke nálunk), és hát a motoroknak is parkolni kell valahol. Mert az úttestre meg nem lehet kilépni – száguldó mocikkal van tele, de teljesen tele, sehol nem láttunk még ennyit. A zebrán átmenni biztos halál, gondoltuk elsőre, aztán rájöttünk a technikára: határozottan ki kell lépni közéjük, és egyenletes tempóban átmenni, pár centire így el tudnak húzni előtted vagy mögötted (a videón látszik egy ilyen). De a tuti megoldás az – amihez tartják is magukat – ha három méternél nagyobb távolságot nem gyalogolsz.  

1975 áprilisában két jelentős történelmi esemény zajlott; én megszülettem, Saigonból meg elmenekültek az amerikaiak, s ezzel véget ért a háború. A Hanoit szépen fellobogózták az évfordulóra, minden tele volt a 75-4 táblákkal, szép tűzijátékot is kaptam, meg utcai dalárdát, végül becsúszott a május elsejei felvonulás is. Idén újítottak, a turisták kedvéért inkább bikinis táncosnők karneváloztak a katonai parádé helyett. Pedig, ha valakik ezen a bolygón, akkor a vietnamiak jól háborúznak, az elmúlt hetven évben legyőzték a japánokat, a franciákat, az amerikaikat, Pol Potot, meg egy kicsit Kínát is. No de itt is új szelek fújnak, és bár a kommunizmus még itt látszik a legjobban, ez mégis csak néhány vörös zászló meg műanyag Ho Si Minh szobor, rögtön a G.I. Joe játékfigurák mellett.

April 16, 2010

Újabb újév: Songkran

Újabb újév: Songkran

Pontosan egy hónapja futottunk bele a Bali újévbe, és most itt vagyunk Thaiföldön, a hogy a környék buddhista újévét ünnepeljük. Ha februárban a kínait is elcsíptük volna, ez lenne a negyedik újévünk idén, az biztos zajosabb lett volna, de biztos, hogy ez a legvizesebb. A Songkran leginkább egy igen igazán komolyan vett húsvéthoz hasonlít, már ami a locsolást illeti – ha csak kidugod a lábat otthonról, nemre való tekintet nélkül számíthatsz percenként egy vödör vízre a nyakadba. Vagy egy slagos, vízipisztolyos, poharas, kancsós, jégkockás támadásra, amit gyakran színes púderrel dobnak fel, hogy még jobban fessen. A lakók a házuk előtt fröcskölnek, a menőbbek a főbb utcákon kis teherautókról zúdítják a járókelők és egymás nyakába a vizet. Ezt a három napot csuromvizesen töltöttük, ami változóan volt idegesítő vagy nagyon mókás, végül akkor dőlt el utóbbi javára, amikor mi is beszereztünk egy kisebb vízipisztolyt. Erről az időszakről nincsenek fotóink,  a lenti videócskák is azért ilyen bénák, mert még a mobilt is lezárt nejlonzacskóban hordtuk. Pedig messze a legnagyobb szülinapi mulatságom volt.

A 2553. év beköszöntét (Thaiföldön a legtöbb helyen a Buddha születésétől számított évet használják, pl. a szavatossági időkön is) már Chiang Maiban töltöttük, egy kedves északi városban, ahol azért más is folyt a vizen és a sörön kívül. Ha megszárítkozol (ami a 40 fokban pár perc), máris várnak a vicces felvonulások, táncdalfesztiválok, vásárok, sportversenyek (sepak takraw –  a kung-fuba oltott lábtengó), hatalmas lacikonyhák és persze megannyi templomi szertartás. Az egyszerűség kedvéérte mindezek sokszor össze vannak vonva valamelyik templom udvarán, a buddhista búcsúkat a katolikusoknál egy fokkal viccesebbé téve.

2010-04-15_19

Maga a locsolás is vallási szertartásból harapódzott el ekkora őrületté, a Buddha szobrait mossák le ilyenkor illatos vízzel, amit aztán áldásként az idősek vállára lehet fröcskölni. A Buddha-képmások zömét évente csak ekkor hozzák ki a templom elé, ilyenkor lehet megérinteni őket, a sztúpa tetejére kis kötélpáláyn tekerik fel az edényt, de láttunk automata vízikerekes szoboröntöző berendezést is.

 

March 15, 2010

Újév Balin, második rész: Tawur Kesanga és Nyepi

És akkor az újév előestéjén kezdetét veszi a nagy ördögűzés. Az ifjúsági egyletek az elmúlt hetekben hatalmas szörnyeket, ogoh-ogohkat építettek bambuszból, papírból, habszivacsból, pimpelve villogó ledekkel, meg ami még kezük ügyébe akadt. A figurák általában a klasszikus balinéz hindu mitológiai démonjai, de láttunk rockabilly gitárost és Na’vit is, persze verseny is van, kié lesz a legkattantabb. Este aztán, egy igen vidám parádé során nagy csinadrattával körberohangásznak velük a falu központi keresztútján. Az akció célja, hogy a gonosz démonok jól összezavarodjanak, és ijedtükben távozzanak az fellegek közé. A démon-paráztatás jegyében egész éjjel zajongani illik a házakban és a kertekben is, az ogoh-ogohkat pedig elégetik (pár mostanában környezettudatosan inkább csak szétverik). Egészen szilveszteri a hangulat, még a szigorú másnap is stimmel.

Újév napja másnap reggel hatkor kezdődik, Nyepinek hívják, ami annyit tesz: ne beszélj. És ezt egészen tágan értelmezik: tilos kimozdulni a házból, elvileg tüzet/villanyt gyújtani, tévézni, főzni, kufircolni és persze dolgozni se szabad – egy napra hihetetlen csend borul az egész szigetre. A kijárási tilalmat nagyon komolyan veszik, az értetlen turistákra is érvényes. A böjtös-meditálós nap alatt az eltávozott démonok nem találják a csendben és sötétben kuksoló embereket, így nem okozhatnak kárt sem, persze aztán az év során lassan visszaszivárognak, így lehet kezdeni az egészet előlről.

March 13, 2010

Újév Balin, első rész: Melasti

Bali a balinézeké. Errefelé minden szigeten más nép él, ők azért ismertebbek, mert sajátos hindu vallásuk van és mert imádnak látványosan ünnepelni, hetente legalább kétszer. A napi szokásos virág- és ételfelajánlásokon túl, a roppant aktív papok mindig találnak alkalmat valami ceremóniára. Ilyenkor mindenki szépen felöltözik, és zenés körmenetben ki- és becipelnek hatalmas virág- és gyümölcs- és egyéb díszeket a sarki templomba (sűrűbben vannak, mint Rómában, tényleg minden házhoz tartozik egy, és falvanként még három).

A legnagyobb ünnepek egyike persze az itteni újév, a Nyepi, ezt pont elcsíptük (idén március 16., Indonéziában amúgy 4-5 naptárat használnak párhuzamosan). Egy ötnapos hacacárénak nézünk elejébe, roppant bonyolult forgatókönyvvel. Most, három nappal Nyepi előtt zajlik a Melasti nevű szertartás, amikor is a istenszobrokat, áldozati edényeket leviszik a tengerhez vagy egyéb közeli vízhez a temészet megtisztítását jelentő rituális fürdetésre, egyúttal újra feltöltik őket az Amertával, az örök élet forrásával.

A falvakban közben már készülnek a hatalmas démonszobrok a holnaputáni nagy ünnepre…