Tag Archives: vallás
April 19, 2010

Watbemutató (és sztúparádé)

25207773-IMG_0703

Nem sokáig tartott rájönni, hogy a thaiok kábé pont annyira veszik komolyan a buddhizmust, mint mi a kereszténységet – szépen eljárnak templomba bemutatni a szertartásokat, meg persze gyakori fiatalon egy pár évig be is állni szerzetestanoncnak, így rengeteg narancssárga ruhás kopasz srácot látni, de a buddhizmus személyes gyakorlásával járó terheket mégis kevesen vállalják fel. A városban élő szerzeteseknek se megy könnyen, az egyik arra panaszkodott, hogy az iskolások, a novíciusok meg a gyakran benéző hívek adjusztálása után meditálni már végképp nem marad ideje, így aztán újabban sorra alakulnak az erdei iskolák, ahol könnyebb az elvonulás. Itt a városi híveket is csak akkor látják szívesen, ha legalább egy tíz napos vipasszana meditációra veszik a fáradságot. Az adományokkal viszont nem spórolnak a módos thaiok, a szerzeteseknek előrecsomagolt ajándékkosarakat lehet venni, de templomfelújításokra is futja. Ezek az épületegyüttesek valójában kolostorok (wat) ahol van imaterem, sztúpa (cheddi), iskola, könyvtár, lakócellák meg egyebek.

Az első, amit megnéztünk, pont a Wat Phra Kaew, a királyi templom volt Bangkokban, ahol Thaiföld legértékesebb Buddha-szobra, a kétezer évesnek tartott, izgalmas sorsú Smaragd Buddha lakik, amit csak a király érinthet, amikor átöltözteti évente háromszor, az évszaknak megfelelően. De szépen csillog a sri lankai stílusú arany-cheddi is. Kicsit odébb a britek által épített, francia eklektikát, olasz reneszánszt és thai templomi építészeti elemeket vegyítő királyi palota.

Sok időt töltöttünk Chiang Mai óvárosában, itt rengeteg wat van, remek sztúpák mindenütt, kerek, szögteles, emeletes, óriási téglából, közepes aranyból, kicsi homokból (ez utóbbit Songkran alkalmából emelik a hívek, kvázi visszahozva a port, amit elhordanak a cipőjükön egy év alatt).

Még északabbra, Chiang Rai mellett van kedvencünk, a Wat Rong Khun, egy kortárs képzőművész még készülő temploma, a fickó fogta a hagyományos, kígyózó nágákat, és garuda-tollakat ábrázoló cicomákat és a fokozhatatlanságig tekergette őket, a templom freskóin pedig a szamszárát égő ikertornyokkal, rakétákkal, Neóval és Pókemberrel illusztrálta. A legmenőbb persze az aranyvécé lett.

April 16, 2010

Újabb újév: Songkran

Újabb újév: Songkran

Pontosan egy hónapja futottunk bele a Bali újévbe, és most itt vagyunk Thaiföldön, a hogy a környék buddhista újévét ünnepeljük. Ha februárban a kínait is elcsíptük volna, ez lenne a negyedik újévünk idén, az biztos zajosabb lett volna, de biztos, hogy ez a legvizesebb. A Songkran leginkább egy igen igazán komolyan vett húsvéthoz hasonlít, már ami a locsolást illeti – ha csak kidugod a lábat otthonról, nemre való tekintet nélkül számíthatsz percenként egy vödör vízre a nyakadba. Vagy egy slagos, vízipisztolyos, poharas, kancsós, jégkockás támadásra, amit gyakran színes púderrel dobnak fel, hogy még jobban fessen. A lakók a házuk előtt fröcskölnek, a menőbbek a főbb utcákon kis teherautókról zúdítják a járókelők és egymás nyakába a vizet. Ezt a három napot csuromvizesen töltöttük, ami változóan volt idegesítő vagy nagyon mókás, végül akkor dőlt el utóbbi javára, amikor mi is beszereztünk egy kisebb vízipisztolyt. Erről az időszakről nincsenek fotóink,  a lenti videócskák is azért ilyen bénák, mert még a mobilt is lezárt nejlonzacskóban hordtuk. Pedig messze a legnagyobb szülinapi mulatságom volt.

A 2553. év beköszöntét (Thaiföldön a legtöbb helyen a Buddha születésétől számított évet használják, pl. a szavatossági időkön is) már Chiang Maiban töltöttük, egy kedves északi városban, ahol azért más is folyt a vizen és a sörön kívül. Ha megszárítkozol (ami a 40 fokban pár perc), máris várnak a vicces felvonulások, táncdalfesztiválok, vásárok, sportversenyek (sepak takraw –  a kung-fuba oltott lábtengó), hatalmas lacikonyhák és persze megannyi templomi szertartás. Az egyszerűség kedvéérte mindezek sokszor össze vannak vonva valamelyik templom udvarán, a buddhista búcsúkat a katolikusoknál egy fokkal viccesebbé téve.

2010-04-15_19

Maga a locsolás is vallási szertartásból harapódzott el ekkora őrületté, a Buddha szobrait mossák le ilyenkor illatos vízzel, amit aztán áldásként az idősek vállára lehet fröcskölni. A Buddha-képmások zömét évente csak ekkor hozzák ki a templom elé, ilyenkor lehet megérinteni őket, a sztúpa tetejére kis kötélpáláyn tekerik fel az edényt, de láttunk automata vízikerekes szoboröntöző berendezést is.

 

March 23, 2010

Pá, Bali!

Kihajóztunk Baliról, át a következő szigetre. Íme egy csokor kép búcsúzóul erről a pompás helyről. (Eléggé templomos ez is, de legalább nem írok róla sokat. Pedig tudnék, csak kérdezzetek 😉

March 5, 2010

Istenek Jáván

Indonéziába az iszlámot arab kereskedők hozták, aztán békés asszimilációval váltotta fel az animista-buddhista-hindu helyi vallásokat a 16. századra. A korábbi kultuszok azonban párhuzamosan élnek tovább, a legtöbb jávai számára elfér ez a hétköznapi iszlám mellett, ami érezhetően nem uralja  a hétköznapokat, hidzsáb gyakorlatilag csak az iskolában (délelőtt) kötelező, meg az igazolványképeken. A világ legnagyobb muszlim országának állami eszmerendszere, a Pancasíla (a szó maga ugye a buddhista etikai kódexre utal), csak az egy és egyetlen isten tiszteletét várja el. Iszlámra és kereszténységre van ez kitalálva, de könyen alkalmazkodni tudtak hozzá a hinduk, buddhisták, konfuciánusok, de a számtalan kisvallás is tudott delegálni egyet istenei közül erre a célra.

Egy lánnyal, akinek a nagyanyja falusi javasasszony volt, bejártunk Yogyakarta szélén egy domboldalt motorral, és egymástól pár utcányira benéztünk a kínai temetőbe (a képen egy pokémonos gyereksír), egy animista erdei iskolába, egy mecsetbe (a temetőből jövet egy wudut azért meg kellett belépés előtt ejteni), egy szabadtéri keresztény templomba, meg egy népszerű szent forráshoz, ami körül aztán minden volt, Ganésa, Buddha, merítkezés, felajánlások, egy korrekt füstölős tisztító áldozatot mi is bemutattunk.

March 4, 2010

Borobudur

Az indonézek egészen lazán veszik az iszlámot, és nem szívesen válnak meg helyes kis animista ősvallásaiktól sem, minden alkalmat megragadnak egy kis babonáskodásra. Amikor 1985-ben egy a ritka muszlim szélsőségesek közül felrobbantott egy bombát a Borobudur tetején, néhány sztúpa megsérült, de éppen az, amelyiken a bomba volt, sértetlen maradt. Az indonéz látogatók körében azóta kötelező a szerencsés Buddha tapogatása. 


Jáván már amúgy is régóta tart már  a vallási vetélkedő, a 9. században a buddhista királyok felhúzták a Borobudurt, a világ legnagyobb képregényét, amit a hindu kollégák nem hagyhattak annyiban, 40 kilométerrel odébb azonnal összedobták az Indián kívüli legnagyobb hindu templomegyüttest, a Prambanant. Indonéziában nehéz nem vulkán mellé költözni, de ők pont a máig is egyik legaktívabb Merapi lábához építkeztek, az alig nyolcan év múlva ki is tört, az egészet hamu és dzsungel alá küldve 900 évre.

(egyes fotókat valójában Matyi lőtt)