Archive | Indonézia RSS feed for this section
April 1, 2010

Óvakodj a majmoktól!

Óvakodj a majmoktól!

Bármit ellopnak, fejedre ugorva ijesztgetnek, cibálják a hajad, összetörik és elkobozzák csillogó tárgyaidat, szétszaggatják zsebeidet valami eleség reményében, s ha más nincs, harapnak. Bali egyik sziklaparti templománál az a szokásuk, hogy lekapják a turisták fejéről a napszemüveget, s ha nem váltják ki banánnal, lehajítják a szirtől. Nincs olyan, hogy “kedves majom”, “nézd már, milyen cuki”, “de szeretik egymást”, “olyan jófejek”. A helyiek két módon viszonyulnak makákókhoz: vagy megdobálják őket kővel (leginkább az éttermesek, mikor a kis rohadékok lopni jönnek), vagy elkerülik őket. Vannak olyan országúti szakaszok, ahol nem állnak meg az autóval, mert különben… Jaj annak, akinek lerobban a járgánya. Ennek ellenére nekünk nagyon tetszettek és kifejezetten kedveltük őket, alig vártuk, hogy megnézhessük közelről is, de amikor az ubudi Monkey Forestben kicsit futni kellett előlük, el tudtam volna azt is képzelni, hogy az érzéseink változhatnak irántuk. A majombandák eléggé kemény világban élnek, ahogy ezt tudjuk a természetfilmekből is, és hát most már láttuk is, igen hasonlítunk rájuk….

March 28, 2010

Gili, a menő

Gili, a menő

A gigantposzterekben még a fotosopp előtt sem igazán hittem. Nyilván éppen azért ilyen vonzó a pálmafás üres tengerpart, mert ilyen nincs is, ha mégis látsz pár méter ilyet, akkor mögötted ott a szállodalánc és a rengeteg brit és ausztál suttyó. Nos, mégis megtaláltuk az egyik helyszínt, ahol még lehet ilyet rajzolni.

Lombok mellett van három igen pici (kábé Margitnyi) szigetecske , a Gili szigetek, népszerű hátizsákos célpontok, de ez napi három csónaknyi látogatót jelent összesen. Az egyik sziget túl nyugdíjas, a másik túl partis, mi a középsőre mentünk, a Gili Meno nevűre. A szigeten nincs autó, az édesvizet is hajón hozzák, van egy falucska a közepén, két halétterem, egy bár, egy búvárközpont és néhány kunyhó a turistáknak (nyitott fürdőszobával és kedvenc háziállatunkkkal, a pókgyilkos és igen hangos gekkóval). A turistabiznisz még elég lazára van fogva, a helyi srácok tényleg saját maguk szórakoztatására találták ki, hogy ők valójában raszták, spanglizgatnak és naponta kétszer meghallgatják a Bob Marley válogatáskazijukat. Tennivaló nincs sok – a part egyetlen hosszú elhagyatott strand, homokká őrlődő apró koralldarabkák között kell lomizni, apálykor elképesztő holmik bukkantak elő, ők tengeri sünre, mi szép korall és kagylódarabkákra vadásztunk. A parthoz közel teknősök közé lehet úszni, pipával már halrajokat látni, 15 méter mélyen, a korallzátonyok között már az is érthető, miért ez a világ egyik kedvenc búvárhelyszíne.

Ja, és nagybátyám gigantposzterén sosem tört ki a kép közepén a vulkán*.

* A Rinjani, Lombok szigetén, 3726 méterével a harmadik legnagyobb vulkán Indonéziában, és valójában egész gyakran pöfékel a kalderató meletti csúcs, most pont elkaptunk egyet.

March 23, 2010

Pá, Bali!

Kihajóztunk Baliról, át a következő szigetre. Íme egy csokor kép búcsúzóul erről a pompás helyről. (Eléggé templomos ez is, de legalább nem írok róla sokat. Pedig tudnék, csak kérdezzetek 😉

March 21, 2010

Vidám motorosok

Ha egyszer bérelsz riksást, számíthatsz rá, hogy napokig le nem vakarhatod, várni fog a szállásod előtt akár egész nap annak reményében, hogy ma megkeresheti kb. egy ásványvíz árát. Mi nagyon kényelmetlennek éreztük a helyzetet, mert esélyed sincs kilépni a turista szerepből, hogy igazából mindenki számára két lábú ATM vagy. Ha meg akarsz szabadulni az árusok és kéregetők tömérdek hadától, akkor bérelj egy mocit. Sok helyen nem is lehet másképp közlekedni, pl. Balin nincs tömegközlekedés, mindenki 125 köbcentis robogókkal jár. Az indonézeknek hivatalos kresz szabályaik is vannak, de nem sokat törődnek vele, nekik a közlekedési szabályok belülről fakadnak, viszont emiatt teljesen más jellegűek. Egy ilyen szabály, amit felfedeztünk, hogy mindenki az előtte lévőre figyel. Teljes nyugalommal rábízzák életüket a mögöttük lévőre. Egy példa: egy forgalmas úton nagyon kell figyelni arra, hogy egy parkoló motoros egyszercsak bevág eléd, nincs olyan, hogy elsőbbségadás. Ő arra számít, hogy te figyelsz és vigyázol rá, nem is nagyon néznek hátra emiatt. Felfedezhető valamilyen emergens mozgás, ahogy egy dugóhelyzet megoldódik például. Mindenki bevágódig a forgalmas kereszteződésbe, aztán ott megoldják valahogy, szépen mindenki kiküzdi a számítását. Európai szemmel azt gondolnánk, hogy biztosan rengeteg baleset lehet, pedig nem így van, nagyon ritka ahhoz képest. Másik feltűnő óriási különbség, hogy mindenki nyugodt, egymást nem okolják semmiért, az egész tömeg együtt hömpölyög. Balin Bori barátnőm segítségével, két-három óra gyakorlás után uzsgyi neki a forgalomnak. Kívülről az egész rémisztőnek tűnik, a forgalomban viszont sokkal biztonságosabbnak érzed, mint otthon autóban. Nekem nagyon feküdt a baloldali közlekedés, nem okozott gondot, sokkal nehezebb volt itthon visszaállni. Szóval béreltünk két mocit is, mert így kényelmesebb volt nagy távokat megtenni, vadizsír Hondákat napi 600 forintért, állati jó volt. A benzin nagyon olcsó, mint a kaját , ezt is árusoktól lehet megvenni üveges kiszerelésben – a pancsolás tutibiztos, de azért mentek a mocik. Köztudott, hogy a rendőrök próbálják a turista motorosokat lehúzni pénzzel, szóval kell legyen nálad aprópénz. Persze csajként könnyebb volt nekem alkudni, főleg ha a nap kiszívta a hajadat és ahogy szőkül a hajad minden egyre könnyebben megy 🙂 Még csak annyit, hogy motorozás alatt értettem meg, hogy ebben a dögmelegben miért van mindenki ennyire felöltözve – habár a csajokról tudtuk, hogy nem akarnak lebarnulni, mert a fehér bőr az ideál, minden testápolóban fehérítő van. Tíz perc alatt leég a bőrőd mindenhol, mentünk boltba mi is kesztyűt venni…


March 17, 2010

Nasi-nasi

Mindenhol, de tényleg mindenhol állandóan esznek: főtt kaja, frissen facsart gyümölcslé, trópusi gyümölcsök, kókuszlé, sokféle rákszirom, fürjtojás, pörkölt mogyoró, sült banán – bárhol hozzájutsz, utcán, vonaton, hajón egyfolytában kezek lógatják az orrod alá. A főtt kaja általában nasi goreng, vagyis sült rizs zöldséggel, és csirkével, egyéb savanyúsággal, hozzá kevés csípős szósz, díszítésként elengedhetetlen egy tükörtojás és kenyér helyett rákszirom. Utazás közben banánlevélbe csomagolva veszed meg az állandóan körülötted zsongó árusok hadától (ezek kurjongatják a nasi-nasit). A banánlevélbe csomagolt főtt ételhez a csípős szószt kis zacskócskába teszik, jár hozzá plusz egy műanyag kanálka (kést egész Ázsiában nem használnak étkezéskor, minden készre van darabolva) és mindez 2000-3000 Rúpia (45-50 Ft, persze étteremben már drágább). A nasi gorengen kívül jellegzetes étel a gado-gado (mogyorószószos sült rizs zöldséggel illetve sült csirkével) továbbá a szokásos tengeri cuccokat sütik sokféleképpen, leginkább csípős ízesítéssel. Reggeli: helyieknek sült banán kókuszreszelékkel, mézzel és gyümölcstál, a szállásokon a turistáknak legtöbbször banana pancake, illetve eléggé rossz és rohadt drága kenyér rántottával. Valaki valamikor elhitette velük, hogy a külföldi csak ezt szereti reggelire, persze ők nem eszik meg. A legjobb dolog viszont az úton-útfélen kínált rengeteg frissen facsart gyümölcslé, zöldséglé: mangó, kiwi, banán, ananász, sárkánygyümölcs, dinnye, avokádó, eper, citrom, licsi, narancs stb. sokszor kókusztejjel megbolondítva (3 deci 60 Ft). Persze a  trópusi gyümölcsök íze sokkal jobb, mint amit itthon lehet venni és sokféle fajtája van. A legfinomabb gyümölcs, amit valaha ettünk a mangosteen volt: kívülről kerek alma formájú, padlizsánlila színű vastag héj borítja, belül fehér puha húsú gerezdek…nyamnyam.

March 15, 2010

Újév Balin, második rész: Tawur Kesanga és Nyepi

És akkor az újév előestéjén kezdetét veszi a nagy ördögűzés. Az ifjúsági egyletek az elmúlt hetekben hatalmas szörnyeket, ogoh-ogohkat építettek bambuszból, papírból, habszivacsból, pimpelve villogó ledekkel, meg ami még kezük ügyébe akadt. A figurák általában a klasszikus balinéz hindu mitológiai démonjai, de láttunk rockabilly gitárost és Na’vit is, persze verseny is van, kié lesz a legkattantabb. Este aztán, egy igen vidám parádé során nagy csinadrattával körberohangásznak velük a falu központi keresztútján. Az akció célja, hogy a gonosz démonok jól összezavarodjanak, és ijedtükben távozzanak az fellegek közé. A démon-paráztatás jegyében egész éjjel zajongani illik a házakban és a kertekben is, az ogoh-ogohkat pedig elégetik (pár mostanában környezettudatosan inkább csak szétverik). Egészen szilveszteri a hangulat, még a szigorú másnap is stimmel.

Újév napja másnap reggel hatkor kezdődik, Nyepinek hívják, ami annyit tesz: ne beszélj. És ezt egészen tágan értelmezik: tilos kimozdulni a házból, elvileg tüzet/villanyt gyújtani, tévézni, főzni, kufircolni és persze dolgozni se szabad – egy napra hihetetlen csend borul az egész szigetre. A kijárási tilalmat nagyon komolyan veszik, az értetlen turistákra is érvényes. A böjtös-meditálós nap alatt az eltávozott démonok nem találják a csendben és sötétben kuksoló embereket, így nem okozhatnak kárt sem, persze aztán az év során lassan visszaszivárognak, így lehet kezdeni az egészet előlről.