Tag Archives: Indonézia
March 13, 2010

Újév Balin, első rész: Melasti

Bali a balinézeké. Errefelé minden szigeten más nép él, ők azért ismertebbek, mert sajátos hindu vallásuk van és mert imádnak látványosan ünnepelni, hetente legalább kétszer. A napi szokásos virág- és ételfelajánlásokon túl, a roppant aktív papok mindig találnak alkalmat valami ceremóniára. Ilyenkor mindenki szépen felöltözik, és zenés körmenetben ki- és becipelnek hatalmas virág- és gyümölcs- és egyéb díszeket a sarki templomba (sűrűbben vannak, mint Rómában, tényleg minden házhoz tartozik egy, és falvanként még három).

A legnagyobb ünnepek egyike persze az itteni újév, a Nyepi, ezt pont elcsíptük (idén március 16., Indonéziában amúgy 4-5 naptárat használnak párhuzamosan). Egy ötnapos hacacárénak nézünk elejébe, roppant bonyolult forgatókönyvvel. Most, három nappal Nyepi előtt zajlik a Melasti nevű szertartás, amikor is a istenszobrokat, áldozati edényeket leviszik a tengerhez vagy egyéb közeli vízhez a temészet megtisztítását jelentő rituális fürdetésre, egyúttal újra feltöltik őket az Amertával, az örök élet forrásával.

A falvakban közben már készülnek a hatalmas démonszobrok a holnaputáni nagy ünnepre…

March 8, 2010

Bromo

Indonéziában 162 aktív tűzhányó van, egyenletesen elosztva, szinte mindenhonnan látni egyet. Gyakran törnek ki, így kiváló a talaj a hegyoldalakon, meg is művelik minden négyzetméterét. A kilátásra nem lehet panasz kapálás közben. A Bromo egy különlegesen szép, kalderás vulkán, közepén kisebb csúcsokkal, az egyik mindig füstölög, ott a kráter széléig várják a turistákat a helyiek.

(Elég jól néz ki műholdképen is, itt rögtön alul lehet kattintani.)

March 6, 2010

Kopi luwak és lagzi

Ma csak egy kávét ittunk, de azt a cibetmacska már megette egyszer, mármint a kávészemeket a dzsungelben. A magokat aztán úgy szedik össze, ahogy az a tálcán itt látható. A gyomrában lévő enzimek szépen 80 dollárosra pácolnak egy csészényit, így válik a világ legdrágább kávéjává. Legalábbis Londonban, mi itt alig fizettünk többet érte, mint egy sima presszóért. Ami meg azért drága, mert Jáván csak a turisták isszák.

2010-03-06_17

Délután elugrottunk egy batikos hölgyhöz, aki rögvest elhívott valami rokona lagzijába. Hamar kiderült, a nyugati vendég komolyan emeli az est színvonalát, egyesek szerint szerencsét is hoz az ifjú párra. Már csak felöltözni kellett volna rendesen (hátizsákban nem cipeltünk ünneplőt), de egy Maliboro-féle batikolt ing segített. (Később is jól jött, amikor ki akartunk válni a brit turistahordák közül.) A lagzi állítólag a szerényebbek közé tartozott: énekesnő, több tonna virágdekoráció, sokszáz pompásan felöltözött vendég, akik keringenek a svédasztalok körül (itt szakadt ki belőlünk az első ázsiai “azt kóstold meg, ilyen jót még sose ettél”).  Nincs viszont piálás, lakodalmas szinti, tánc, verekedés. Az ifjú pár eközben több tonna smink alatt, négy órája állt a pódiumon, amíg mindenki gratulált és többször lefotóztatta magát velük.

Holnap lelépünk Yogyakartából, megmásszuk a Bromo nevű tűzhányót.

 

March 5, 2010

Istenek Jáván

Indonéziába az iszlámot arab kereskedők hozták, aztán békés asszimilációval váltotta fel az animista-buddhista-hindu helyi vallásokat a 16. századra. A korábbi kultuszok azonban párhuzamosan élnek tovább, a legtöbb jávai számára elfér ez a hétköznapi iszlám mellett, ami érezhetően nem uralja  a hétköznapokat, hidzsáb gyakorlatilag csak az iskolában (délelőtt) kötelező, meg az igazolványképeken. A világ legnagyobb muszlim országának állami eszmerendszere, a Pancasíla (a szó maga ugye a buddhista etikai kódexre utal), csak az egy és egyetlen isten tiszteletét várja el. Iszlámra és kereszténységre van ez kitalálva, de könyen alkalmazkodni tudtak hozzá a hinduk, buddhisták, konfuciánusok, de a számtalan kisvallás is tudott delegálni egyet istenei közül erre a célra.

Egy lánnyal, akinek a nagyanyja falusi javasasszony volt, bejártunk Yogyakarta szélén egy domboldalt motorral, és egymástól pár utcányira benéztünk a kínai temetőbe (a képen egy pokémonos gyereksír), egy animista erdei iskolába, egy mecsetbe (a temetőből jövet egy wudut azért meg kellett belépés előtt ejteni), egy szabadtéri keresztény templomba, meg egy népszerű szent forráshoz, ami körül aztán minden volt, Ganésa, Buddha, merítkezés, felajánlások, egy korrekt füstölős tisztító áldozatot mi is bemutattunk.

March 4, 2010

Borobudur

Az indonézek egészen lazán veszik az iszlámot, és nem szívesen válnak meg helyes kis animista ősvallásaiktól sem, minden alkalmat megragadnak egy kis babonáskodásra. Amikor 1985-ben egy a ritka muszlim szélsőségesek közül felrobbantott egy bombát a Borobudur tetején, néhány sztúpa megsérült, de éppen az, amelyiken a bomba volt, sértetlen maradt. Az indonéz látogatók körében azóta kötelező a szerencsés Buddha tapogatása. 


Jáván már amúgy is régóta tart már  a vallási vetélkedő, a 9. században a buddhista királyok felhúzták a Borobudurt, a világ legnagyobb képregényét, amit a hindu kollégák nem hagyhattak annyiban, 40 kilométerrel odébb azonnal összedobták az Indián kívüli legnagyobb hindu templomegyüttest, a Prambanant. Indonéziában nehéz nem vulkán mellé költözni, de ők pont a máig is egyik legaktívabb Merapi lábához építkeztek, az alig nyolcan év múlva ki is tört, az egészet hamu és dzsungel alá küldve 900 évre.

(egyes fotókat valójában Matyi lőtt)