Archive by Author
April 8, 2010

A dzsungel posztja

A dzsungel posztja

A Taman Negara nemzeti park a maláj félsziget közepén van, állítólag ez a világ legősibb (130 millió éves) trópusi őserdeje. Ennyit hagytak meg, máshol mindenütt kiirtották, helyettük pálmaültetvények vannak.  Az őserdő közepén van egy Kuala Tahan nevű kis falucska, itt szálltunk meg és egynapos túrákat tettünk a dzsungelben, szigorúan csak ösvényen haladva, nagyon könnyű eltévedni. Be lehetett volna fizetni többnapos túrákra, ahol egy vezetővel mélyebbre is bejutsz, de ezt csillagászati áron nyújtják (a leghosszabb kilenc napos túra 200 000 Ft). Mások élménybeszámolója után megtudtuk, hogy jól döntöttünk, mert útközben nincs ivóvíz, minden innivalót te magad kell cipelned, azt az adagot is, ami visszafelé kell és hát a terepszint eléggé változatos (napi túráink alatt ketten összesen 7-8 liter vizet fogyasztottunk, mert nagyon durva meleg van). Az erdő ugyanúgy néz ki beljebb is, legfeljebb néhány óriásfával több van. A dzsungelben több száz tigris meg elefánt van ugyan, de az a túravezető, aki minden nap járja az erdőt, kétszer látott életében tigrist. Annyira sűrű a bozót, hogy a pár méterre tőled lévő állatot sem veszed észre. Mi se láttunk nagyobbat, a sok bogarnál, gyíknál, póknál, szaladgáló mittudoménmicsodáknál, de a rengeteg láthatatlan állat hangos koncertje végig ott volt. A növények fantasztikusak, nagyméretű, csodálatos szobrászati alkotások, a föld is olyan mintha élne a sok kígyózó-tekeredő liántól, gyökérzettől. Nagyon békés minden, igazi meditatív, agytisztító napok voltak. Csak két dolog volt zavaró: ugye az esőerdőben minden nap esik, ilyenkor rengeteg apró pióca bújik elő, és azon kapod magad, hogy a zoknidból folyik a vér. A másik meg, hogy sötétedés előtt érdemes hazaérni, mert olyankor tengernyi szúnyog telepedik rád, és csúnya dolgokat lehet tőlük kapni. Az egyenlítőnél a sötétedés amúgy is drámai, este hatkor negyed óra alatt töksötét lesz. Visszafelé egy hosszú ladikon utaztunk a folyón, ami annyira sekély volt, hogy többször megfeneklettünk.

A képek:

A panoráma:

A videó:

A térkép:

April 1, 2010

Óvakodj a majmoktól!

Óvakodj a majmoktól!

Bármit ellopnak, fejedre ugorva ijesztgetnek, cibálják a hajad, összetörik és elkobozzák csillogó tárgyaidat, szétszaggatják zsebeidet valami eleség reményében, s ha más nincs, harapnak. Bali egyik sziklaparti templománál az a szokásuk, hogy lekapják a turisták fejéről a napszemüveget, s ha nem váltják ki banánnal, lehajítják a szirtől. Nincs olyan, hogy “kedves majom”, “nézd már, milyen cuki”, “de szeretik egymást”, “olyan jófejek”. A helyiek két módon viszonyulnak makákókhoz: vagy megdobálják őket kővel (leginkább az éttermesek, mikor a kis rohadékok lopni jönnek), vagy elkerülik őket. Vannak olyan országúti szakaszok, ahol nem állnak meg az autóval, mert különben… Jaj annak, akinek lerobban a járgánya. Ennek ellenére nekünk nagyon tetszettek és kifejezetten kedveltük őket, alig vártuk, hogy megnézhessük közelről is, de amikor az ubudi Monkey Forestben kicsit futni kellett előlük, el tudtam volna azt is képzelni, hogy az érzéseink változhatnak irántuk. A majombandák eléggé kemény világban élnek, ahogy ezt tudjuk a természetfilmekből is, és hát most már láttuk is, igen hasonlítunk rájuk….

March 17, 2010

Nasi-nasi

Mindenhol, de tényleg mindenhol állandóan esznek: főtt kaja, frissen facsart gyümölcslé, trópusi gyümölcsök, kókuszlé, sokféle rákszirom, fürjtojás, pörkölt mogyoró, sült banán – bárhol hozzájutsz, utcán, vonaton, hajón egyfolytában kezek lógatják az orrod alá. A főtt kaja általában nasi goreng, vagyis sült rizs zöldséggel, és csirkével, egyéb savanyúsággal, hozzá kevés csípős szósz, díszítésként elengedhetetlen egy tükörtojás és kenyér helyett rákszirom. Utazás közben banánlevélbe csomagolva veszed meg az állandóan körülötted zsongó árusok hadától (ezek kurjongatják a nasi-nasit). A banánlevélbe csomagolt főtt ételhez a csípős szószt kis zacskócskába teszik, jár hozzá plusz egy műanyag kanálka (kést egész Ázsiában nem használnak étkezéskor, minden készre van darabolva) és mindez 2000-3000 Rúpia (45-50 Ft, persze étteremben már drágább). A nasi gorengen kívül jellegzetes étel a gado-gado (mogyorószószos sült rizs zöldséggel illetve sült csirkével) továbbá a szokásos tengeri cuccokat sütik sokféleképpen, leginkább csípős ízesítéssel. Reggeli: helyieknek sült banán kókuszreszelékkel, mézzel és gyümölcstál, a szállásokon a turistáknak legtöbbször banana pancake, illetve eléggé rossz és rohadt drága kenyér rántottával. Valaki valamikor elhitette velük, hogy a külföldi csak ezt szereti reggelire, persze ők nem eszik meg. A legjobb dolog viszont az úton-útfélen kínált rengeteg frissen facsart gyümölcslé, zöldséglé: mangó, kiwi, banán, ananász, sárkánygyümölcs, dinnye, avokádó, eper, citrom, licsi, narancs stb. sokszor kókusztejjel megbolondítva (3 deci 60 Ft). Persze a  trópusi gyümölcsök íze sokkal jobb, mint amit itthon lehet venni és sokféle fajtája van. A legfinomabb gyümölcs, amit valaha ettünk a mangosteen volt: kívülről kerek alma formájú, padlizsánlila színű vastag héj borítja, belül fehér puha húsú gerezdek…nyamnyam.